Lemezárugyár története

kép: Ády

Stadler Mihály 1872-ben kapott szitás-rostás üzlet gyakorlására engedélyt, az ipart VII. Akácfa utca 39. sz. alatti műhelyében indította meg.
Alapító a szita készítésén kívül sodronyfonatok ké­szítésével is foglalkozott, de ezt akkor még, mint iparágat nem ismerték e1.
Az üzem gyártási profilját állandóan bővítette, a fonatokon, szitákon kívül gyártott sodronyszöveteket, sodronykerítése­ket, tüskéshuzalt és egyéb sodronyfonatos cikkeket.
Jó termékeiért az 1885. és 1896-i kiállításokon díjat nyert.

Az üzem 1901-ben már a VI. Váczi körút 41. / ma Bajcsy Zsilinszky út/ alatt működött, de ez is kicsinek bizonyult, az üzem a Hajós utca 28. sz. alá költözött.
Stadler Mihály 1906-ban elhunyt, a gyárrá nőtt üzemet özve­gye vezette tovább.

19o7. IX. 1-én kapcsolódott be a gyár munkájába Éber István mint cégvezető, később feleségül vette Stadler. Margitot, özv. Stadler Mihályné leányát.
A gyár fejlődése miatt a Hajós utcai gyártelep kicsinek bizonyult, s kiköltöztették a gyárat jelenlegi helyére, az akkor Szt. László út 6o-64. szám alá.
Az egyéni cég 192o-ban alakult át részvénytársasággá.
Alaptőke 800. 000.- K / 4000 x 2oo K /. Az igazgatóság tagjai Bartha Arnold, Éber István, Fodor Gábor, Halász Aladár, Dr. Bagyó János voltak.
A gyár profilja a csőbútorok, kerti bútorok gyártásával és a láncgyártással bővült.
A P valuta / 1926-ban / bevezetésekor a cég alap--tőkéje 2oo.000.- P volt, termelése 45o vagon. Exportáltak Jugoszlávia, Románia, Görögország felé.

1928-ban nagyobb jelzálogkölcsönt / 6o.000.- / vett fel a gyár az Orsz. Magy. Ipari Jelzálogintézet Rt-től a' Magyar Olasz Bank kezessége mellett. Ez időben a_ Magyar Olasz Bank vezérigazgatója Éber Antal volt, Éber István bátyja. Éber István a hitelfedezetéül 33oo db részvényét átadta a Banknak, kötelezve magát, hogy a többi részvényt is megvásá­rolja. A vállalat a bank ellenőrzése alá került, ezt cégve­zetők útján gyakorolta a Bank, előbb Bolgár Miklós, majd 1932-től Borgó Andor révén.

1929-ben kapcsolódott be Éber István fia, ifj. Éber István a vállalat munkájába. Ez időben bővült a gyártelep az Országbíró utcai telekrésszel, megnyílt a Teréz körút 47. sz. alatt a vállalat üzlete.
A gyűjtőfogházban rövid időre műhelyt létesítettek, ahol bevéső zárak, diópántok szerelésével foglalkoztatták a rabokat. Nem volt gazdaságos a szerződést felbontották, s a gyártást betelepítették a Szt. László útra.

193o-ban vezették be a lemeztex szeg gyártását, majd Wafios gép beszerzésével dróttex szeget is gyártottak.
A vállalat részt vett a fonat kartellben, amelynek tag­jai a Kollerich Pál és Fiai, a Deichsel, a Hutter és Schrantz és a Haidekker Sándor Rt. Volt. A kartell osztotta el tagjai között a rendeléseket s ellenőrizte a kiszállításokat.
A gyár létszáma akkor 3oo körül volt.

A schallerek pótlására megvették a Vertel féle szaba­dalmat, fel is szerszámozták, a gyártás megindult, de a keres­kedelem nem vette át, a vállalatot mintegy loo.000.- Pengő kár érte, ami pénzügyileg súlyosan érintette a gyárat. Fokozottabb bank-ellenőrzés alá került, amely csak 1938-ban enyhült mikor Éberék megszerezték a majoritást.

Pajor Imre a Zündapp motorkerékpárgyár magyarországi képviselője javaslatára szerződést kötöttek a német Zündapp cég­gel a motorkerékpár egyes alkatrészeinek /váz/ gyártására és importált alkatrészekből történő összeszerelésére.
A szerszámokat Debreczeni Károly késztette.
Pajor Imre gépapporttal betársult a vállalatba, de a motorkerékpár szerelés leállt, mert 1938-ban a fajvédelmi törvények miatt felbontották a németek a szerződést.

Az 1938-39-ben gyártott un. " Népmotorból" mindössze 2oo db készült el. A motorkerékpár profil megszűnése után a kerékpárgyártásra álltak rá, import gépekkel és Debreczeni Károly által késztett szerszámokkal indult a gyártás, mintegy lo.000 db kerékpárt gyártottak, rengeteg alkatrész maradt raktáron, aminek nagy részét 1945-ben a környék lakói a gazdátlan gyárból elloptak.
id. Éber István 1944-ben meghalt, fia ifj. Éber István vette át a vezetést, aki 1935. óta, mint igazgató dolgozott a vállalatnál.

A felszabadulás után a Szovjet hadsereg autóinak javításával foglalkozott a környékről bejáró 12-15 fő.

A viszonyok javulása, mind több dolgozó bejárása lehetővé tette a gyár megindítását, mezőgazdasági láncokat, kerítésfonatokat és un. legénységi ágyakat késztettek.

A vállalatot 1948. XXXVI. trv. alapján államosították 1948. III. 29-én. Az 1949. IV. 29-én kelt 252/1949. sz. MT határozat alapján kiadott alapítólevél szerint a Stadler Mihály Rt. Vas és Csőbútorgyár NV-é alakult át, melynek trágya " vas- cső és kerti bútor, gyermek-sportjáték, gyermek-kocsik, hajtányok, játszóeszközök, kirakatállványok, guruló függönytartók stb. gyártása."

Mire azonban ez a határozat megjelent, a minisztérium új határozatot hozott a bútorgyártás a Haidekker. Sándor Rt-bő} alakított Fémbútorgyár NV. profilja lett, a 3o1J15/1949.NT. határozat alapján kiadott alapítólevél függelék szerint a vállalat új neve Lemezárugyár NV. tárgya " húzózárak és saj­tolt tömegcikkek gyártása"/ 1949. XI. 26,/

A 275/15/195o. NT. határozat elrendelte a Magyar Koro­nadugaszművek Müller és Fehér közkereseti társaság beolvasz­tását a Lemezárugyár NV.-be / 2416/195o./eln./2. NIM Alapító-levél függelék/

A 85o.667/1951JJ-KGM határozat alapján 1951. V. 15-el. beolvadtak a
Lemezárugyár NV.-be.

Mittler Bernát      Batta Testvérek
Budapesti Krétagyár     Magyar Fém és Játékárugyár Spielberger Ármin
Hahl Györgyné    Phönix Fémáruüzem
Dombos Béla       Martinovics féle Újpesti Lószerszám üzem

Az államosítás utáni évek a beolvasztott vállalatok felszámolásával a Szt. László út 6o. sz. alá történő költöz­tetésével teltek el. Párhuzamosan ki kellett alakítani a gyár termelési profilját, ennek során a Kollerich Pál és Fiai cégből alakult Sodronyárugyárnak átadásra került a fona­tok, szövetek, tüskéshuzal gyártása, a Láncgyárnak a lánc-gyártás, a Fémbútorgyárnak mindennemű bútor késztése, a do­boz és kannagyártás a Fémdoboz és Tubus Művekhez került.

A profil tisztítása érdekében megszűnt sok olyan cikk gyártása, amit a beolvadt üzemek gyártottak, de mások is elő-állítottak. / Pl. bútorgombok, fogantyúk, képhorgok, bútorpántok stb./

1951-ben már elkészült a honvédség részére szükséges heveder gyártás műhelye / a. jelenlegi, Húzózár I. műhely / a gyártelephez csatlakozó Szt. László út. 58. sz. telken,
1952-ben átvettük a kerékpárpumpatömlő gyártását a Biztonsági zárak gyárától és a fémirónok gyártását a Moson­magyaróvári Fémárugyártól.
Felépült a °' kecskeól. "-nak csúfolt TMK műhely helyén az új TMK műhely.
1953-ban az Alum. Grafikai Vállalatnak átadtuk az alum. címkék gyártását, a litografált táblák gyártását, pedig a Fandoboz és Tubusműveknek.

1953-ban a gyár 57o fővel dolgozott, éves termelői ér-léke 63400 e Ft volt.

1953. IV. n. évében készült el az első lendkerekes autó, ennek 'sikere alapján az Y.GM úgy döntött, hogy az állami. iparban a Lemezárugyár legyen a játékgyártás bázis vállalata.

Ennek a döntésnek figyelembevételével csatolták 1954.V. l-el a Lemezárugyárhoz a győri telepet, mely akkor fém­csomagolóeszközök / kannák, dobozok / és különféle játékáruk
főként bazárjátékok / előállításával foglalkozott.

A győri telep átvétele, a termelési körülmények korszerűsítése igen nagy gondot jelentett. A telep több mint 3o éves elhanyagolt épületekkel, öltözők, mosdók, étkező helyiségek nélkül és WC nélkül állt rendelkezésre, a műhelyekben transzmissziós megoldás, a törpe-feszültség ismeretlen, a központi fűtés, és elavult, rosszul működik, egyes műhe­lyek között padláson kellett közlekedni, kövezett utak nem voltak.
A győri telep Fii átvételkor 134 fővel dolgozott.

A játékgyártás fejlesztése érdekében évente több új játék került forgalomba, így különböző karosszériájú lendkerekes autók, Dia-vetítő, Dia-néző, 1-tuliámvasut stb. /

Fejlesztettük a kisirodagépeket, a húzózár gyártás fejlesztése és a termelés gyorsítása érdekében saját tervezés szemsajtoló gépek készültek el az üzemben.

A győri telepen elkészült a fürdő és öltöző. Irodák átalakításával az ebédlő, az un. °' sóhajok hídjának " beépítésével, pedig bővült és korszerűbb lett a műhely. A központi fűtőhálózatot 1/2 milliós költséggel korszerűsítettük.
A budapesti telepen épített emeletes épületben raktá­rakat, garázst, asztalos és kísérleti műhelyt, emeleten pe­dig irodákat helyeztünk el.

Az 1956. évi ellenforradalom gátolta a gyár fejlődését. A november hóra beütemezett beruházást nem tudtuk elkezdeni, 1957-ben, pedig elvonták a beruházási keretet, így a raktárépítkezés nem valósult meg.

Az ellenforradalom alatti kényszerszünetet megtörtük már 1956. decemberében elkezdtük a termelőmunkát s 1957. január 1-től visszaállítottuk a darabbéres elszámolást is.

Balatonfenyvesen dolgozóink pihenésének biztosítása érdekében üdülőt vásároltunk, átalakítás és rendbe hozás után 34 fő befogadására tettük alkalmassá.

1957-ben a Kecskeméti utca 7. sz. alatt Játékjavító részleget hoztunk létre, saját gyártmányú játékaink javítá­sához, a fogyasztók igényeinek kielégítésére. A KGM 23989/1957. A-552 sz. határozatával engedélyezte a vállalat gyártmányainak javítását, játékalkatrészek és kész-játékok árusítását a fogyasztók felé.

Nagy sikert aratott az újítás alapján, de gyárunk műszaki dolgozóinak átdolgozása révén kihozott Sportpresszó.

A gyár termelési előirányzatát évről-évre teljesítette, a jó eredmények alapján több ízben értünk el a kitünte­tett " Élüzem " címet, sőt egy ízben a Minisztertanács és a SZOT vörös vándorzászlóját is. /1956./

1959. január 1-vel a gyárat beolvasztották a Fémlemezipari Művek-be, mely 8 gyár összevonásából alakult meg.
Ez évben tovább tisztítottuk a gyár profilját, átadtuk a bőröndzárak és vasalások gyártását az Egri Lakatosárugyár-nak, a kartotékkocsik és dobozok gyártását a Nagymarosi KTSZ-nek, a kisirodagépek gyártását a Műveken belül a Fém-tömegcikk gyáregységnek, a nyomógombos irónok gyártását pedig az Írószer gyáregységnek.

A húzózár gyártás korszerűsítése érdekében Hollandiá­ból új technológiájú automatákat vásároltunk. Sőt rövid időn belül leutánoztuk a hollandgépeket s ez a géppark lehetővé tette a régi technológia megszüntetését, kiselejteztük a gépe­ket.
A holland rendszer réz-húzózárakhoz szükséges keskeny rézszalagot a Csepel Fémműtől rendeltük meg. Nem szállítottak, sőt évekig nem is foglalkoztak kielégítően a gyártás megoldá­sával. A drága import elkerülése érdekében saját üzemben előállított hengerlő berendezéssel huzalból hengereltük a réz-szalagot.

A húzózár fejlesztése érdekében a húzózár műhelyre emeletet építettünk. 1961-ben átvettük a hurkatöltőgyártá­sát, viszont a Sportpresszó és a rendszámtábla gyártását át adtuk a Szegedi Fémfeldolgozó Vállalatnak.

1962-ben a Sátoraljaújhelyi gyáregységnek átadtuk a fűzőgépkapocs, szíjkapocs és ampulla-reszelő gyártását.
A győri telep korszerűsítése során elkészült a nyom­dai munkához feltétlenül szükséges gáztüzelésű beégető kemen­ce.
A bazárjátékoknál a kereskedelmi igények csökkentek, a felszabadult kapacitást Budapestről áthelyezett mechanikus játékok gyártásával töltöttük ki a győri telepen.

A győri telep dolgozóinak létszáma ekkor már 22o fő volt, a szociális igények jobb kielégítése érdekében 1964-ben elkészült az új öltöző és fürdő.
1965-ben került a győri telepen bevezetésre a szerszá­mos láda gyártása, ez maga után vonta Győrben a műhelyek át-rendezését is. Átadtuk a hurkatöltő gyártását a Makói "Béke" Vegyesipari KTSZ-nek, 1966-ban a KGM által elrendelt profil-rendezése során a fémdobozok gyártását átadtuk a Mátravidéki Fémműveknek, ahonnan átvettük a szögletes kannák gyártását. Ez a rendezés l0 millió Ft-tal emelte a győri telep tervét.

1965-ben a gyár éves termelése 129,6 millió Ft volt, és 965 dolgozót foglalkoztatott / Ebből Győr 43 millió Ft, 241 fővel /.

1965-ben kezdtük a Plate-féle műanyag húzózár gyártá­sát háromféle szem nagyságban.
Azért választottuk ezt a húzózárfajtát, mert ennek zár-lánca a Kaprolaktán / Nylon 6 / műanyagból gyártható. Erre pedig ígéretet kaptunk hogy Magyarországon is fogják gyárta­ni. Ez nem következett be. A műanyag szálat kénytelenek vol­tunk az NSZK-ból behozni. Később csak granulátumot hoztunk be s bérmunkában állítottuk elő a nylon szálat.
Végleges megoldást csak az Optilon-féle beruházás ho­zott, amikor szálhúzó berendezést is vettünk s saját üzemben tudtuk a polyamid szálat húzni.

1966-ban ötféle új lendkerekes járművet és a kosárlab­da játékot vezettük be.
A műanyag húzózárból már 1,400 e fm-t gyártottunk.
Az elektromos játékok csoportját bővítette a "Gép-pisztoly " és a "Csengős mozdony" megvalósítása. Mindkettő litografált kivitelű és elemes meghajtású.
A húzózár igények kielégítése érdekében Plate-féle zárlánc készítő gépeket állítottunk elő saját üzemünkben.
A gyár termelésének emelését akadályozta a helyhiány a Budapesten mind nagyobb mértékben jelentkező munkaerőhiány. Ezen úgy kívántunk segíteni, hogy egyes műveleteket, majd művelet sorokat Tsz-ekhez, helyeztünk ki. Így jött lét-re a kecséri Tsz-ben a lendkerekes autók szerelései.

A játékválaszték bővítését jelentette a Rakéta pisztoly, az elektromos Tivoli és a Helikopter állomás elnevezésű játékok gyártása.

A húzózárgyártás továbbfejlesztése és az Európában legkorszerűbbnek tartott Optilon húzózár gyártásának beveze­tése érdekében 1967-ben tárgyalást kezdtünk az Optilon /NSZK/ céggel, ennek eredményeként
197o-ben megvásároltuk az Optilon húzózár gyártásához szükséges alapgépeket, a kisebb konfekcionáló gépeket pedig magunk állítottuk elő.
Közben azonban tovább fejlesztettük a játékválaszté­kot, megjelent a Jaguár autó, a Kozmoszglóbusz, az Úrautó, s a lányok részére a Konyhafal, Fürdőszobafal, Tűzhely és a Hűtőszekrény.

Elzett Rekord néven hoztuk forgalomba 1971. III. negyedévben az Optilon féle húzózárat. Minőségileg kifogástalan, a Plate féle műanyag húzózárnál lényegesen jobb és megbíz­hatóbb.

A Kecskeméti utcai üzletben a játékjavítást megszüntettük, és húzózár értékesítésre állítottuk át, a vevők jobb kielégítése érdekében.

Az 1971. évet 41 millió Ft-os nyereséggel zártuk, termelésünk értéke 261 millió Ft volt.

Az 1971. évi árbevétel megoszlása a következő volt:
Játék23 %
Húzózár      35 %
Fémcsomagoló eszköz   28 %
Csőszegecs3 %
Szerszámláda       5 %
Falvédő, fémtábla         3 %
Saj. regié beruházás      1 %
Egyéb termék       2 %

Budapest, 1972. június                                         Kotán László

                                                                                       igazgató

kép: Stuksza Attila

A Lemezárugyár 100-éves fennállása alkalmából , Kotán László úr, az akkori igazgató írta ezt a dokumentumot 1972 júniusában. 1993-ban végleg megszűnt a gyár, és a győri gyáregységet 2008-ban lebontották.

Forrás:  Angyalföldi Helytörténeti Gyűjtemény

Köszönet érte!

Összeállította: RETROLACI